Gyerekként a verandán ülni a nekem kötött kis rózsaszín kardigánban, mustot nyalogatni. Szaladgálni a hatalmas diófák lehullott levelei között, hallgatni, ahogy zsörtölődsz: „sosem fogynak el, belepi az egész udvart, reggeltől-estig szedhetnénk!” - nevetve térdig…