Gábor azt nem bírja bennem, hogy ilyen nagyon érzékeny vagyok a világ dolgaira. Amit Gáborban én nem kedvelek az az, hogy olyan nagyon érzékeny a világ dolgaira. Úgy tűnik ezt erősítjük fel egymásban: kölcsönösen kikukázzuk a lelkünk, ha a másik elmeséli éppen milyen kérdések foglalkoztatják. Olyan ez, mintha módszeresen rabolnánk egymás energiakészletét.

Ettől függetlenül jó a kapcsolatunk, mondhatni haverok vagyunk. Szóval van egy haverom. Be kell látnom, helyzetünkre ez a legtalálóbb kifejezés, még akkor is, ha ez a szó szerintem nem is létezik. Nem pusztán egy kedves ismerős ő (és nem csak, mert nem kedves), hanem több annál, de nem vagyunk barátok és nem a pasim. Kollegiális haverság a mienk, aminek kapcsán a többieket is befűzve gyakran világmegváltó görbe estéket szervezünk. Jelen alkalommal a napirendi pontok mentén már elég jól görbülünk, de Gábor másik dimenzióban jár. Nyilván megint valami csajozós problémával küzd fejben. Kérdésünkre hosszan ecseteli, milyen nő kellene, a kívánságlista végén pedig hozzáteszi, hogy a felsoroltakon túl szinte a legfontosabb szempont, hogy ne legyen ilyen érzékeny lelkű... Az „ilyen érzékeny” definíciójával persze rám utal. Nem nagyon gurul el a gyógyszerem, bírom én a kritikát megminden. Cserébe nem teljes részletességgel fejtem ki Gábor töketlenségéről alkotott véleményem, a húrt pedig tovább feszítem Bea és az új pasija történetével, kompenzálandó a rólam alkotott világ érzékenye képet.

’Bea tavaly a boldog eljegyzettek életét élte. Karácsonyra a kollégákkal egymásnak is készültek ajándékokkal. Őt egy sármos fiatalember húzta a másodikról, aki mint utóbb kiderült kellően kreatív is. Bármikor beváltható kedvesség kuponokat gyártott Beának: forrócsoki, cappuccino, sportszelet, ebéd, séta a parkban, nagy ölelés, masszázs. Bea kedvesen mosolygott az ügyön, de boldog eljegyzettként csak az illedelmesebb kártyákat használta fel.

Mígnem komplikált ok-okozati összefüggések következtében (amiket a fantáziátokra bíznék) egyszer csak boldogtalan nem eljegyzetté avanzsált. Hosszas önsajnálást követően azonban, mintegy mentőövként fogalmazódtak meg emlékezetében a kártyák és szép sorban élt a lehetőségekkel, a sármos fiú és a saját nagy örömére.

A masszázs - kártya megélése óta Beának új pasija van.  Mondhatni hosszú távú stratégiája volt a fiatalembernek és hát bejött az élet.’

A srácok persze hitetlenül magyarázkodnak, hogy ez nem lehet ilyen pofon egyszerű, de hamar konstatálják, bajuk ugye nem nagyon lehetne belőle, illetve hogy ezzel a tölténnyel valóban nem a kimondottan érzékeny lelkű lányokat fogják levadászni. Ennek ellenére győzködtek, hogy a világ dolgai nem így működnek, ne legyek naív. A női lélek ennél sokkal – sokkal bonyolultabb, pláne a férfi. Meg, hogy ők ennél jóval kifinomultabb módszereket alkalmaznának. Blabalabla, nevettünk, lapoztunk, elfelejtettük.

Nálunk tegnap volt a céges karácsonyi buli. Öten kaptunk masszázs-kupont.

Köszönjük Gábor.