Csőstül
Kábelek és üzemanyag ellátás
Szülinapom alkalmából leállt a számítógépem. Nyilván nem indult újra, gondoltam ez egy ilyen szimbolikus életszakasz lezáró elhalás lesz. Tapasztalatból tudom, hogy viszonylag ritkán produkál ilyen jelenetet, de olyankor mindig tragédia a vége. Legutóbb a szakdolgozat beadás előtti éjjel csinálta ezt. Előtte azt hittem, csak városi legenda, hogy az ilyen para helyzetekben el-eltűnnek fél szakdogák, egyéb tanulmányok, projekt munkák. Még nevettem is, micsoda pancser, aki nem ment folyton külső helyre is. Na de amikor a finisben vagy és az utolsó három napban lázasan pakolod a hivatkozásokat a helyükre (ezt sose hagyjátok a végére!), akkor a kávémérgezéstől, a több hetes nem alvástól, és az idegbajtól valahogy elveszíted már a reális gondolkodásra való hajlamod is (ha volt valaha egyáltalán), és kimarad egy, akkor kevésbé fontosnak tűnő lépés - nem mentesz külső tárolóra. A két hónapos géped, - amit elővigyázatosságból, külön azért vásároltál, hogy minden flottul menjen majd a stressz faktoros írásnál- egy szép holdfényes, tavaszi éjszakán leáll. De nem egyszerűen csak kimúlik, nem, nem. Gazdag hang és látvány elemekkel fűszerezi az estéd: kereplés-kattogás, füst, szikrázás. Nagyon érdekes kultúrtörténeti jelenség ez, érzed is a zsigereidben, hogy érdemes lenne hosszasan elmerengened az összefüggésein, ha éppen nem az ordítva bőgéssel lennél elfoglalva. Lázasan próbálod felmérni a károkat: a nyolcvan oldalas dolgozat kb. fele szublimált az éterbe. Reggel nyolcra várnak a kötészetben…
A rémképek újraélése után azonnal el is kezdtem bőgni, masszívan, vigasztalhatatlanul, amolyan klasszikus boldog szülinaposan. Két hónap telt el, azóta háromszor cseréltek tápegységet a gépben – normális esetben ez ötévente lehet aktuális. Négy számítástechnikai szakember kezeli felváltva az esetet. A hibafeltárás érdekében mindent megtesznek, már az áramforrást is megvizsgálták: varázspálcával, de a varázsszót egyelőre rejtély övezi. Legutóbb, a már szokásossá vált, heti rendszerességű állapotfelmérésen elárultam a srácoknak, hogy valójában a főnökük küldött. Amikor úgy érzi, hogy az alkalmazottaknak szakmai kihívásra lenne szükségük, bevet, amolyan biológiai fegyverként, csak megcsörget: „a sas kedden tízkor leszáll” és én megjelenek kedden tízkor az irodájukban, hónom alatt a géppel. Így megy ez. Bizony.
Mondják, ügyesen tudok már nevetni az ügyön, ez jó jel. Persze nem tudják, hogy másik nevetőkuckóban is kemény edzést folytatok. Emlékeztek, vannak ezek az autó-immunos eseteim, amik úgy kezdődnek, hogy valami rendelleneset észlelek a kicsi kocsin. Már rutinosan azonnal hívom a szerelőm, megoldja, minden oké, süvíthetek tova, boldogság. A boldogság meg valahogy mégiscsak múlandónak tűnik inkább.
Őszi este telefonál az egyik barátom, hogy helyzet van, kellene jönni, rendben, veszem a kabátom, kulcsot, indulok is, szakad az eső, bénázok a kapuval. Bénázok a kapuval hosszú percek óta, az eső szakad, sötét van, a több kilós, fém kitámasztót ráejtem a kezemre. Visítok, baromira fáj, sietek, kocsiba be, végre indulás. Két település között leáll az autóm. Sehol egy lélek, ülök egyedül a sötétben, az eső továbbra is szakad, az ujjam nem mozog rendesen, de legalább rendesen fáj, csak hogy az autóm is és az immunom is helyben legyen.
Meglehetősen ostobának tűnhetek, ugyanis a megálló pasik első kérdése: van – e benzin. Amikor a szerelő is mellettem áll már, azt is rendre megkérdezik, mi a baj. Kreatív kérdés ez. Tudjuk ám mi a baj, csak nincs kedvünk megoldani, mert szeretünk esőben ácsorogni rossz kocsi motort nézegetve, nincs is annál romantikusabb.
Az eset óta három szerelőt fogyasztottam, és technikai antitalentum létemre megtanultam elosztófedelet és trafót cserélni is. Szóljatok, ha valami gáz van, megyek szívesen. Jelenleg Koreából várjuk a megrendelt alkatrészt. Ugyan a barátaim szerint ez piszokmenő, de van egy sanda gyanúm, hogy csak vigasztalni próbálnak.
Mindezeken felülemelkedve, mentálisan teljesen széthullva ugyan, de mégis randi szituba keveredek egy jóképű, fiatal sráccal. Ha azonban a randifiú hosszas beszélgetés után is csak annyit bír észlelni szerteágazó személyiségedből – még elosztófedelet is tudsz cserélni- hogy „kedvesaranyoslány” vagy, akkor ő nem a barátod akar lenni, és Te menekülj, bármi áron is.
Kezdek úgy lenni a kialakult helyzetekkel, hogy „ez most vagy valami, vagy megy valahová”. De ha ennél kicsit konkrétabb megoldási javaslatotok van a szerencseforgatás témában - a feng shuitól az eredettörténeteken át, a mágiáig - ne tartsátok magatokban, légyszi.
Kép: Ligetvári Csenge
