Kisöcsémmel orgonaillatú eldugott vidéki utcákon sétálunk egymás mellett némán – magunkba felejtkezve. Nyomunkba ered egy „jajdearanyos” kutyi. Békésen kísér, hát hagyjuk. Kis idő múlva látszik, csak én hagyom, pár utcát kutyagolunk így hárman, mikor már én is…