Ösztönösen viszolygom minden nemű kényszertől és a legapróbb rá utaló jelektől is, már az a társadalmi elvárás is borzolja a kedélyállapotomat, miszerint szilveszterkor kötelezően jól kell érezni magam. A nyomástól, amit a jóérzések kötelező megjelenítésének paradoxona vált ki belőlem, azonnal rosszul is érzem magam, de általában ezen a mentális küzdelmen sikerül felülemelkednem (így vagy úgy).

Kötelezettségeimnek eleget téve már jó előre gondolkodtam rajta, mitől is szeretném magam jól érezni ezen a varázslatos estén. Az egy sima-egy fordított elvet követve a tavalyi zenés-táncos-fergeteg-tömegparty után idén úgy éreztem, hogy a barátokkal eltöltött este kellő megkoronázása lenne az évnek. Mivel a barátok különböző helyeken verbuválódtak össze így komoly logisztikai tervet készítettem az év utolsó napjára. Autóval kell közlekednem és pezsgőt is „kell” fogyasztani, de a jogosítványomra az új esztendőben is igényt tartok, így az alkoholmentes és/vagy gyerekpezsgő bizonyul optimális megoldásnak.

Napközben el is indultam beszerezni, mit sem sejtve arról, hogy ez a körűt egy komolyabb hadjárattal egyenértékű vállalkozássá avanzsál. Az első parkoló első koccanásmentesítő manőverénél éreztem, hogy itt ma „fejben ott kell lenni”, csak akkor még nem pontosan tudtam, hogy mire megy ki a harc. A kilométeres pezsgősorok sikertelen végigböngészése után a negyedik bevásárlóegységben persze már tudtam, hogy nagyjából mindenki ugyanazt hajkurássza, mint én: zéró tolerancia for president.

Végül a legutolsó sorban, az alsó polcon, mindennek a háta mögött elrejtve felfedeztem két üveget a hőn áhított alkoholmentes nedűből (közvetlenül amögött a pezsgő mögött, amit szívem szerint választottam volna). Kettős volt ugyan az érzés, de lelkemet elöntötte a büszkeség: Igen, megcsináltam! És ahogy finoman, nőiesen kúsztam be a legaljára a zsákmányomért, az enyémnél jóval hosszabb kéz nyújtózott a vállam fölött, irányát tekintve kísértetiesen megegyezően haladva az enyém mellett. Ekkor már a korábbi két és fél óra minden vásárlási gyötrelme ütemesen villogtatta fejemben a KELL!! lámpát. A látvány többekre inspirálóan hatott, bár volt, aki csak szurkolóként csatlakozott a tömeges iszapbirkózásunkhoz.

Manccsal végül döntetlenre hoztuk ki a mérkőzést, kegyesen lefeleztem vele az adagom és a fogyasztói társadalom rabszolgáiról alkotott gondolatmenetemtől is megkíméltem.

Minden helyszínre külön készültem finomságokkal és normál pezsgőkkel is (a saját sanyarú sorsom ellenére - a többieknek) és a sikeres portyázás eredményével felszerelkezve újult erővel vághattam neki az estének.

Kicsivel éjfél után indultam el a második helyszínre, illetve ezt vehetjük fiktív indulásnak is, az autóm ugyanis megfázott. Próbáltam fuvart szerezni, de üveges tekintetekbe ütköztem (Off: Mit csináltatok azzal a rengeteg alkoholmentes pezsgővel??). Szilveszter én így szeretlek.

Reggel hétre sikerült hazavontatni az autómat. De a pezsgők be vannak hűtve!

 Jelige: Ugyanitt kocsi eladó