Sötétedik, majdcsak hazajutok egyszer, bár manapság semmi nem sikerül, semmire sem érek rá, túlterheltnek érzem magam.

A járdán egy srác ácsorog egyedül, de meg is érkezik várakozásának alanya, egy barát lehet, mert a vállára ugorva köszönti. Most már együtt, nevetve - szökellve tovalibbennek.

 De szeretnék én is (hej) ilyen gondtalan lenni…

Alkonyat van, ugribugriról hazafelé igazából nem is sietek, kezemben vizes palack, vállamon hátizsák, tekerem a bicót, a szél fújja a hajam.

Elhúz mellettem egy autó, benne idáig dolgozó emberek. De szeretnének ők is ilyen gondtalanok lenni…