Elment a Szerjózsa, elvitte a tankot,

benne volt a kombinált fogó.

Állj meg Szerjózsa …

Hozd vissza a kombinált fogót!”

 

Kata nem az a kapcsolódási világbajnok. Ha hosszú éveken át, stabilan hoztál valami szerethetőt az életébe, csak akkor képes értékelni, csak akkor engedi meg magának, hogy ő is igazán nyisson feléd. Éveken át viszont csak kevesen törődnek, és ami azt illeti nincsenek sokan azok sem, akik következetesen képviselnek értékeket, nem csak Kata felé nem, hanem úgy általában nem.

Kevés az olyan morális vagy erkölcsi, etikai értékünk, amit magunkra vonatkoztatva is hosszú időn át tartani tudunk vagy legalább csak tartani akarunk. A legszebb elveinket régen lelőtték vagy mi magunk zúztuk halálra őket.  A súlytalan normáink hedonista szomorúságában keringünk. Így viszont nehéz lesz szeretni…

Kata évek óta egyedül teszi meg a világának működtetéséhez szükséges lépéseket. Olykor nem csak működik, néha pimasz és él is, hiszen van rá alapja: éles a humora, biztos a közege, nyitott az elméje, fogékony a jóra, de a bázis valahogy szüntelen az Én marad, ritkán- nagyon ritkán adódnak „Mi-féle” kicsapongásai. Ennek ellenére nem zárkózott, mindig is társasági volt és közvetlen, csak éppen az életével kapcsolatban cseppet sem közlékeny, mintha hendikeppel indulna magával szemben.

Ezt az állóvizet felkavarandó lép a színre Ernő. Ernő, aki kultúrember: művelődik, színházba jár, olvas, ír és zenél. Ernő, aki érzékeny és tapintatos. Ernő, aki aktivista társadalmi kérdések megoldásában: környezetvédő akciókat szervez, tudományos kutatásban vesz részt az elfogadás témájában, gyűjtést generál inkubátorra és még a hulladékot is szelektíven gyűjti. Ernő, akinek humora van. Ernő sziluettjében Kata magát véli felfedezni. Ernő, aki udvarol Katának, és aki fényével beragyogja a nőt. Ernő, aki sütkérezik a Katáról visszatükröződő fényben. Tündöklés!

Kata bakfislányokat megszégyenítően esik ámulatba a felé áradó figyelemtől. Ernő mindenben ott van és a nő ettől mindenhol otthon érzi magát, amit eddig borúsan látott, most virágzik, új megoldásokat talál, friss és fiatalos, tervez és kivitelez.

Viszont a bizalom továbbra sem magától értetődően jön. Lépésről – lépésre, nagyon tudatosan halad a kapcsolódás számára ingoványos ösvényén. Küzd, hogy látni engedje magát.  Néha hibázik, meg-megtorpan, de ’szeretné magát megmutatni, hogy látva lássák’.

Persze érzi, valahogy minden valószerűtlenül mámoros, ellepi az a bizonyos málna ízű, rózsaszínű máz, de hát ez a nagybetűs Szerelem, ez az, amit olyan hosszú időn át keresett, most megkapta, és új az érzés, de nagyon könnyen megszerethető.

Így telik a boldogság, csak Ernő néhány napja mintha eltűnt volna, s bár Kata tudja, hogy a sok tennivaló lehet az ok, telefonon kér életjelet. Ernő ingerült, semmiség, csak főz és elfogyott a tejföl, pusztán ezért ingerült, de baj, baj az nincsen. Kata nyugtatja és a figyelmének tereléséért kilátásba helyez egy közös kiállításnézést. Ernő hangja beesteledik, persze biztos továbbra is csak a tejföl miatt ingerült: „Kata, nekem feleségem van!”.

Kata fanyar mosollyal sok sikert kíván a tejföl beszerzéshez és leteszi a kagylót.

Azóta csak a kombinált fogóra gondol. Világos, hogy nem kell ilyen Szerjózsa és nem kell a szerelme sem, vigye, de gyűlöli, hogy ismét hagyta magát kirabolni bizalomból.