Percek óta piszkálom az automatát, az idő múlásával egyre hevesebben, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy az automata makacsságán a hevességem mit sem segít. Fájó ugyan, de be kell lássam, továbbra sem ad jegyet a hat perc múlva induló buszra.

Lassú, higgadt léptekkel elindulok az állomáshely felé, azzal nyugtatva magamat, hogy ez olyan busz lesz, aminek a fedélzetén is meg tudom vásárolni a jegyet és nem, nem fogok két órát mókából itt rostokolni jegyvételezési zavarom miatt. A szívembe fészkelő békegalamb tollazatát és az idegeimet egyaránt borzolja a fecnitáblán lévő, könnyen észrevehető, négyes betűméretű felírat: „jegyüket kérjük elővételben megváltani szíveskedjenek”.

Nem szíveskedünk, sőt a szívecske helyett valami egész más motívum villog a fejemben, de mivel a táblát csak két perc nyugalmi pozíciós várakozás után realizáltam, sajnos nem maradt időm a fenti gondolatkép részletes kidolgozására. Gyorsított felvételre hajazó módban lódultam vissza az automatával való szívélyes kapcsolatomat felmelegíteni, de ennek a perszónának kőből van a lelke: nem ad jegyet, mert nem fogadja el tőlem a pénzt. Kapkodva másik címlettel próbálkozom, de az sem nyert. Csak azon pörög az agyam, hogyan lehetne kisajtolni ebből az átkozott masinából egy jegyet. Hetvenharmadszor is ellenőrzöm, hogy minden paramétert jól rögzítettem-e, persze igen, és persze változatlanul már csak a pénzt nem tudom rögzíteni a megfelelő nyílásba.

Máskülönben rendesen világít, nem is jelzi, hogy baja van. Mégis mi lehet a probléma forrása? Valahogy csak meg kell javítanom! Megpróbálom pontosan definiálni az egyébként eléggé idegölő esetet: nem kommunikál velem a szerkezet pénztárosa. Lehet, áramtalanítani kellene kicsit, hogy észhez térjen? A központi hibabejelentő számot már nincs időm hívni… Apropó, nincs időm, két perc múlva indul a busz, nem fog a sofőr jegyet adni, a humán erőforrást alkalmazó pénztárak természetesen zárva, az automata rezzenéstelen - egyébként szerintem befelé hangosan röhög- a mögöttem képződő sor első embere meg hangosan toporog.

- Oké, figyelj, nem fogadja el tőlem a pénzt, megpróbálod Te is? – esek neki kissé ingerülten. A srác ijedtében hanyatt-homlok menekül: azonnal a lépcső felé rohan. Földbegyökerezettségem miatt csak az értetlen tekintetemmel követem, mígnem brutális robajjal rám tör a felismerés: van egy másik automata az emeleten. 

Kép: Peter Kallo Photography